Akik már belevágtak...

Tartozz közéjük TE is ; )
Ambrus Míra vagyok, 25 éves, testnevelő-olasz tanári diplomával és atlétika, aerobik, spinracing oktatói végzettséggel helyezkedtem el fitnesz instruktorként egy luxus hajón. Tartottam aerobikot, spinninget, vízi spinninget, személyi edzést, stretchinget is. Mindemellett más feladatokat is bíztak rám. Kicsivel több, mint 5 hónapot töltöttem a hajón. Az első két hónap során, a karibi térségen tartózkodtunk, majd átkeltünk az Atlanti Óceánon és az idő többi részét a Mediterrán tengeren töltöttük. Hogy mindez mit nyújtott számomra? * Lélegzetelállító helyekre való eljutás: Grand Turk, Mexikó, Puerto Rico, Bahamák, New York, Miami. * A hajón összesen 48 nemzetiséggel dolgoztam együtt, tehát a multikulturalizmusból sem volt hiány… : ) * Értékes barátságok a világ összes pontján. Azt azért tudni kell, hogy keményen kell dolgozni, napi 10-11 órát megállás nélkül. Kemény munka, de megéri! Továbbá jó nyelvgyakorlási lehetőség. Ami garantált, hogy nyitottabb, önállóbb és bátrabb leszel a hajón eltöltött hónapok után. Sok sikert kívánok minden leendő hajózni vágyónak! : ) Ambrus Míra

Mindenképpen ajánlom Neked is a külföldi munkavállalást akkor, ha szeretnéd magad fejleszteni, többre vágysz, mint amire jelenlegi helyzeted alapján lehetőséged lenne Magyarországon és ezért hajlandó vagy keményen dolgozni, alkalmazkodni, és elég nagy benned a kitartás. Ha valakinek a kényelem a legfontosabb (ettől ő még nem kevesebb bárkinél), de úgy gondolom, jobb, ha nem megy ki. Dolgoztam folyami-és óceánjáró hajón, szárazföldön Ausztriában, Németországban és  jelenleg Angliában szorgoskodom. Szerintem a legjobb dolog a külföldi munkában, hogy sokat lehet önmagadról, más emberekről, kultúrákról tanulni és sok szép helyre el lehet jutni, ahova egyébként nem túl valószínű, hogy eljutnál és akár több idegen nyelvet is meg lehet tanulni elő környezetben. Nem is beszélve arról, hogy egy hajós vagy külföldi referencia mekkora előny lehet a többi álláskeresővel szemben. Lehet barátokat találni az egész világból, bulizni is szabadidőben. Mindezek mellett kihívások is vannak. Hajon például a bezártság, összezártság, nem lehet eleget pihenni. Külföldön főleg az elején, nagyon magányosnak éreztem magam. A honvágyat le lehet küzdeni szerencsére 🙂 vagy idővel elmúlik. Az én tapasztalatom szerint megérte, nem bántam meg. Ákos támogatása, inspiráló és pozitív személyisége és tanacsai nagyon sokat segítettek nekem és másoknak is. Ha úgy döntesz, belevágsz, nagyon sok sikert és szerencsét kívánok hozzá 🙂 Trencsák Angéla

Az én külföldi pályafutásom 2007-ben indult, miután egy barátom biztatására kerestem fel a céget, ahol egy néhány hónapos nyelvi alapozás után nekivágtam a nagyvilágnak. Szó szerint, ugyanis a hajózással töltött öt év alatt jártam mindegyik kontinensen és volt szerencsém két világkörüli úton is részt venni. Az élményeimet leírni szinte lehetetlen, a világ legszebb helyein jártam több ízben. Kb. 40 féle nemzetiséggel volt alkalmam együtt dolgozni, megismerni a szokásaikat, kulturális különbözőségeiket. Jelenleg második éve dolgozom szárazföldön, Angliában, mint felszolgáló. A külföldi munkával töltött évek alatt rengeteg dolog történt velem, az életem minden területén, amelyek  szívósabbá tettek. Meg kellett tanulnom csapatban dolgozni, észrevétlenül szélesedett a látóköröm a tengernyi tapasztalat eredményeként. Bár sokszor nehéz távol a hazádtól élni, lemaradni a családi eseményekről, baráti szülinapokról, de visszatekintve egyetlen dolgot sem csinálnék máshogy. Akik csak tervezik a külföldi munkavállalást, bíztatnám őket, hogy próbálják ki, vágjanak bele. Minden lesz, csak nem könnyű, viszont olyan tapasztalatokra lehet szert tenni a munkavállalás és a nyelvhasználat terén, amik más úton elérhetetlenek lennének. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Halmosi Ákosnak, aki sokat dolgozott azon, hogy a lehető legfelkészültebben tudjam venni az akadályokat és minden felmerülő kérdésemre a legkészségesebben és professzionális módon nyújtott segítséget. Várnai Márton

Wolf János vagyok 28 éves. 21 voltam, amikor belevágtam a nyelvtanulásba, annak reményében, hogy én majd külföldön fogok dolgozni. Figyelmesen végig hallgattam Ákos kiselőadását a külföldi munkavállalásról, majd én is, mint mindenki távoztam egy telefonszámmal és egy olyan prospektussal, amin egy nagy hajó volt… (Ez a későbbi útjaim során kiderült, hogy a Grand Princess volt.) Ez kb. május elején lehetett. A 2007-s évben aztán kicsit felgyorsultak a dolgok. Kicsi angol, kicsi szaknyelvi előkészítés, majd oktober 19-én reggel már Los Angelesben kelltem fel… A legalacsonyabb pozícióba vettek fel. Azóta 6 év telt el, 10 szerződést csinaltam. Rengeteget tanultam szakmai téren és persze a nyelv sem utolsó szempont… Rengeteg jó élményben volt részem. Többnyire jók persze, de nap végére, amikor már aludni megy az ember ezeket nem értékeli, de nagyon jó visszaemlékezni rájuk, amikor hazafelé van idő gondolkodni a repülőn! Jártam sok szép helyen, csináltam rengeteg őrült dolgot, kötöttem életre szóló barátságot, nem csak magyarokkal! Jelenleg pincérként dolgozok a hajón egy olasz étteremben (Sabatini’s). Ha van egy kis szabadidőm, akkor az alvás mellett szeretek olyan dolgokat csinálni, amiket kimondottam tiltanak a hajón 🙂 Az egyik legvadabb sztorim az volt, amikor az egyik munkatarsam hívott meg egy ”családi ebédre” Peruban. Hárman voltunk hivatalosak és mentünk ki. Három gyomormosás lett belőle a helyi korházban… közel 3 órat késtünk a hajó hivatalos indulásához képest… B. Robi barátom szerintem többre emlékszik, mint én. A kabintársam volt. Voltam skydiving ugráson Oahu-n, Hawaii-n, jártam december 24-én Rióba a Krisztus szobornál és San Francisco-ban is. Órákig tudnék ezekről a kalandokról beszélni… Szerintem, ha független vagy, szereted a kihivásokat es a kalandot, akkor vágj bele Te is…Bár nektek ezek csak képek lesznek, nekem örök élmeny… Ha át szeretnéd élni Te is, akkor a részesévé kell válni! Wolf János

19 éves voltam, amikor elhatároztam, hogy külföldre megyek. Tengerjáró hajóra akartam menni, de oda sajnos csak 21 éves kortól vesznek fel. Ezért folyami hajóra mentem, a Croisi Europe nevű céghez. Az itt eltöltött 1 és fél év alatt, bejártam az egész Dunát és Rajnát. Csoda szép volt, már ezért megérte. Megtanultam a pincérkedést és a szobalányi munkát. Kemény munka, de elég jól fizet. A hajózás után úgy döntöttem, hogy elmegyek Londonba. Ez 5 éve történt és azóta itt élek. Szóval úgy alakult, hogy volt egy ismerősöm, aki megkérdezte, hogy van-e kedvem Londonban élni vele… 2008 szeptemberében megérkezem egy hatalmas, esős városba. Félelmetes volt. Az ismerősöm bérelt egy szobát, akkoriban ez £120 volt egy hetre. Most már ez egy kicsivel drágább. Kb. heten laktunk ebben a házban észak Londonban. Tottenham hale, nem egy jo kornyek. Elég hamar megszoktam a várost, a közlekedést és hamar találtam munkát is, a hajós referenciámnak köszönhetően. De ismerek olyanokat, akiknek nem mentek simán a dolgok! Úgy gondolom, azért nem, mert lusták voltak! Itt TILOS lustának lenni, amíg nincs meg a meló, meg a nyelvtudás! Ahogy mostanában látom, ha valaki nem tud angolul, az nem nagyon talál munkát. Persze vannak negatívumok is: Londonban az élet –  utazás, lakbér, kaja – nagyon drága. A legtöbb szórakozóhely csak hajnali 2-3-ig van nyitva. : ( Szerintem itt csak az tud spórolni, aki nagyon jó fizetést kap vagy nem él nagy labon. London túlzsúfolt, mindig esik az eső. A pozitívumok: szuper jó bulikba lehet menni, itt nem lehet unatkozni, mindig van mit megnézni vagy shoppingolni. Egy jó tanácsot, ha elfogadsz: vigyázz, mit beszélsz magyarul, mert sose tudhatod, hogy ki érti! : ) : ) : ) Marton Andrea

Kása Kitti vagyok Pécsről. 2006-ban nagy kalandra vágytam, amihez úgy gondoltam a külföldi munkavégzésre lesz szükségem. Indulásnak otthoni segítséget vettem igénybe, Halmosi Ákos tanítványaként. Sajnos, az angolomat nem sikerült kellő szintre tornáznom, ezért a hajós álmaim tova röppentek, de aki engem ismer tudja, hogy nem az a könnyen “feladom” típus vagyok. Szóval vettem a fáradságot és egy szárazföldre közvetítő cégnél probálkoztam, sikerrel. Az interjú időpontjához képest egy hónapra már Cipruson találtam magam. A szerelem szigetén. A rohanó világhoz képest egy lelasult, nyugodt helyre kerültem. Ez csak annyiban okozott nehézséget, hogy én egy igen aktív ember vagyok, ergo le kellett lassítanom hozzájuk. Megoldottam 🙂 2006 októberben egy hotelban kezdtem bárfelszolgálóként, majd a tapasztalatszerzés s a nyelvtanulás terén előrelépést mutattam, ebből kifolyólag 8 hónapra rá már bárosként közreműködtem a vendéglátásban. Munkahely váltásom célja mindig ugyanaz volt; többre s jobbra vágytam, mind tapasztalatszerzés, mind a munkahely minőségét illetően. Pályám csúcsán egy 5*-os golf resort-on (európai top 5-ben szereplő Aphrodité Hills) head barmaid-ként (főpincér) dolgoztam. Rengeteg továbbképzésre jártam a munkáltatóm által. Az InterContinental Hotellel álltunk kapcsolatban, magas szintű szolgáltatást nyújtottunk. Minőségi italokkal és emberekkel sikerült együtt dolgoznom. Rengeteget tanultam, tapasztaltam. 180 fokos fordulatot vett az életem 3 évvel ezelőtt, amikor terhes lettem. Ma már egy 2 és fél éves kislány büszke anyukája vagyok. Mivel a vendéglátás nem fér össze az anyaságommal, ezért ingatlan közvetítéssel foglalkozom kötetlen munkaidőben. Annak, aki úgy érzi, hogy hasonló kalandra vágyik, azt tudom tanácsolni, hogy kellő nyelvtudás – legalább társalgási szintű – és elszántság nélkül el se induljon, mert idő előtt Magyarországon találja magát. Hatalmas kitartás és lelkierő kell hozzá, mert ugye néha hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy bármi történjen az élet megy tovább 🙂 Ciprusról pár mondatban: az én szemszögemből annyit tudok elmondani, hogy a válságot figyelembe véve egész éves szerződéseket nem kínálnak. Hoteltől és poziciótól függően 6-7-8 hónapot lehet aláírni. A fizetések nagyon eltérőek. Nagyon fontos a középszintű angol nyelvtudás és a szakmai tapasztalat. Ennek híján a kapuk zárva maradnak. Külföldiek számára csak a vendéglátásban tud munkát kínálni a sziget, hacsak nem beszéltek görögül… Sz’al azt tudom tanácsolni, hogy tanuljatok és vágjatok bele, mert meghozza a gyümölcsét! 😉 Kása Kitti

20 évesen kezdtem dolgozni a Carnival Cruise Lines cégnél, mint Assistant Waiter, és 5 évvel később, mint BackStage Manager fejeztem be. Jelenleg Pécsen, a saját lakásomban élek és a PTE-n folytatom tanulmányaimat, angol nyelvű Gazdálkodás és Menedzsment szakon. A külföldön töltött idő megtanított arra, hogy hogyan álljam meg a helyem, hozzak döntéseket nyomás alatt, vállaljak felelősséget és hogyan kezeljem az embereket. Minden tapasztalat a hasznomra vált. Egyetlen percet sem bánok. És mindent ugyanígy csinálnék, ha most újrakezdhetném. Tiszta lelkiismerettel merem ajánlani minden iskolapadot elhagyó fiatalnak, hogy legyen rálátása az országon kívüli világra is, ki tudjon bontakozni, hogy valós képet kapjon önmagáról és képességeiről. A sok tapasztalat között persze rengeteg a vicces sztori is, amik a mai napig mosolyt csalnak az arcomra. Például, nálunk a hajón a crew bar-ban (Személyzeti Bár) egy magyarul is beszélő bartender (Pultos) volt, akivel lekezelően viselkedett egy magasabb beosztású staff (Személyzet), amiért nem őt szolgálta ki először. A bartender udvariasan elnézést kért tőle és közölte, hogy a jövőben bármikor azt kiabálja hangosan, hogy „F@szfej vagyok”, akkor ő kap először inni… Hét hónapig vidultak a magyarok minden este, ahogy az italát követelte : ) Ákos biztatása jól esett és nem engedett meghátrálni, akkor sem, amikor jöttek a kihívások és nehézségek. A tőle kapott pozitív megerősítés lendített túl egy-két nehézségen, és adott erőt új pozíció vállalásához. Ezt a támogatását ezúton is köszönöm! Fontosnak tartom, hogy aki külföldön vállal munkát, bízzon önmagában és egy percig se érezze, hogy Ő kevesebb, mert magyar. Álljon ki magáért, és adjon bele mindent, bizonyítsa, hogy többet ér, de legalább annyit, mint mások. Bakonyi Ramón

Bartos Károly vagyok. 30 évesen mentem ki először külföldre dolgozni, amit azzal “rontottam el”, hogy nem 20 évesen tettem meg. Mivel pincérként dolgoztam itthon is akkor már 10 éve nem volt gond a referenciáimmal és a tapasztalattal. Óceánjáró hajón (Princess Cruises) kezdtem, ahol 3 szerződést húztam le. Tetszett a dolog. A kezdet persze nehéz volt, de ez mindenhol így van. Aztán már gördülékenyen ment az egész. Eleinte a nyelv volt a probléma, de idővel ez is megoldódott. Éppen ezért mindenkinek azt javaslom, hogy mielőtt kimegy beszélje a nyelvet, mert az az alapja annak, hogy jól boldoguljon és hamar előre léphessen. Szóval 3 szerződés után abbahagytam a hajózást. Ezt később nagyon megbántam. Itthon próbáltam boldogulni, de ez volt életem egyik legrosszabb húzása, mert 3 év itthon lét után csak pár hitelt és elég sok tartozást tudtam felmutatni. Aztán 2011-ben odáig fajult a dolog (csökkent a fizetés, stb…), hogy újra külföldre mentem. Ciprusra mentünk, ami nagyon tetszett, de nem fizetnek túl… ezért aztán újra a hajózás mellett döntöttem. Jelenleg folyami hajón dolgozom 2 és fél szezonon vagyok túl és az előléptetésem előtt állok. Mindenkinek tudom ajánlani a külföldi munkát, mert amellett, hogy a többszörösét keressük kint, lehetőség van előrelépni, ami itthon szinte lehetetlen. És nem utolsó sorban, megtanulod a nyelvet, ami miatt még több lehetőség nyílik meg számodra. Sok a lehetőség, szárazföld, hajó, angol vagy német nyelvterület… Mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya, de egy valamiben megegyeznek: meg tudsz élni normálisan abból, amit kint keresel. Ellentétben az itthoni kaotikus állapotokkal. Minden jót és sok sikert kívánok. Ne habozzatok, vágjatok bele! Bartos Károly

Jandó Lászlónak hívnak, Pécsen élek, két gyermekem van. 2002-től egy építőipari vállalkozást vezettem. 2007 év végére jutottam el az elhatározásig, hogy abbahagyom és váltok/váltunk. Akkori párommal jelentkeztünk egy angol felkészítő tanfolyamra, mivel egyikünk sem beszélt ezen a nyelven. Ákos volt a felkészítés vezetője, a szakmai ismereteket – felszolgáláshoz kapcsolódó dolgokat – is tőle sajátítottam el. A sikeres felvételi vizsgát – egy Svájcban élő olasz úrral kellett beszélgetnünk angolul – követően máris egy idegen világban találtam magam: új nyelv, új környezet, új arcok – 52 országból jött össze a személyzet. Mindemellett az óceán „nyújtotta” a kihívást. Hamar rájöttem, hogy mekkora lehetőséget kaptam az élettől, de sokkal jobb lett volna a 20-as éveim elején, pl. friss diplomásként ezzel megalapoznom az életemet. Az angol tudásom gyorsan fejlődött, főleg annak köszönhetően, hogy az utasokkal kellett kommunikálnom folyamatosan. 2007-ben építőipar Magyarországon, 2008-ban – 30 évesen – vendéglátás egy amerikai luxushajón. Mekkora fordulat…! A külföldi munkavállalással járó érzelmeket jól mutatja az alábbi párbeszéd, amely 2009 januárjában zajlott a nagypapával (részlet) Mielőtt a párbeszédet végig olvasod, képzeld el, hogy szeretteidtől több ezer kilométerre vagy egy utcai telefonfülkében…: „Halló itt … József! Itt pedig én vagyok papa. Sziaaaa! Hun vagy fiam? Olyan tisztán hallak, mintha itt állnál előttem. Itt a szomszédban papa, Jamaica-ban, a kikötőben. 38 fok árnyékban, délelőtt 10 óra, szikrázó napsütés. Azt a …cenzúrázva… (8x éves az öreg)… Itt meg -13 fok, 50 cm hó és délután 5. Mindjárt végzünk a disznóvágással…! stb…” Igen, a távolság, a magyaros megszokott ízek hiánya, az idő- és az évszakok eltolódása, a szeretteink és az alvás hiánya azok, amik megnehezítik a kinti munkát. De mindezek ellenére is megéri! Jandó László

Kereszti Hajni vagyok. 7 évvel ezelőtt kezdtem el külföldön dolgozni és azóta rengeteg helyen dolgoztam már. A sulim befejezése után itthon nem találtam munkát. Különböző indokok miatt nem kaptam meg a munkát, nincs elég tapasztalatom és hasonlók. Így nem is próbálkoztam ezzel tovább. Az egyik ismerősöm éppen hajón dolgozott és felvettem vele a kapcsolatot, hogy hogyan tudnék én is kimenni. Kb. fél évre rá, 22 évesen már én is kint dolgoztam egy hajón. Kirepültem Miami-ba és egy hetet eltöltöttem egy tréning hajón, majd átkerültem egy másikra. Átrepültem San Franciscóba és 3 napot voltam egy szállodában, ahol vártam, hogy a hajó megérkezzen értem. A hajós munkából sok tapasztalatom lett, de nem tagadom, sokat kellett dolgozni. Viszont nagyon sok szép helyre eljutottam, amiről más csak álmodozik. 3 hónapot töltöttem Mexicóban, majd utána 2 és fél hónapot Alaszkában. A hajó után úgy döntöttem, inkább szárazföldön próbálok elhelyezkedni. Cipruson egy 5 csillagos szállodában dolgoztam a pool bárban (medence melletti bár). Sajnos, Ciprus csak szezon munka volt, így utána egy kis időt otthon töltöttem, majd kimentem Londonba dolgozni. Több helyen is dolgoztam és szerencsém is volt, mert rövid idő alatt találtam munkát. Először egy 4 csillagos szállodában dolgoztam, mint ital felszolgáló, majd egy múzeum kávézójában, mint kasszás, majd barista. Volt egy kisebb megszakításom, amikor a londoni munkámat feladtam és jelentkeztem egy luxus jachtra dolgozni a Seabourn Cruise Linehoz. Szerettem volna még egy kicsit világot látni és szerencsére pont arra a hajóra kerültem, ami a világ körüli utat csinálta. Fantasztikus helyekre jutottam el pl.: Barbados, Dominika, St Barths, Puerto Rico, Brazíliában több helyen is megállt a hajó pl.:Salvador de Bahia, Rio de Janeiro, majd utána Dél-Afrika. A csodálatos helyek mellett nagyon sok új barátot is lehet szerezni. Amiért én mindenkinek ajánlom a külföldi munkát, az az, hogy rengeteg tapasztalatot lehet szerezni, élményeket, amiket soha nem fogsz elfelejteni és persze a fizetés is sokkal jobb mint itthon. Külföldön sok helyen nem foglalkoznak olyan dolgokkal, hogy van e képesítésed a munkához vagy nincs. A lényeg, hogy akarod a munkát és képes vagy megtanulni. Megkapod az esélyt, amit itthon nem kapnak meg a fiatalok. Hasznos tanács, amivel én tudnék szolgálni az talán az, hogyha kimész külföldre dolgozni, akkor legyél kitartó, hiszen az első időszak sehol se könnyű. És, szerintem az se baj, ha beszéled az adott nyelvet. Merj beszélni, ne félj attól, hogy nyelvtanilag helyes-e, mert megértik. A lényeg, hogy merjed használni a nyelvet. Ha nem beszéled a nyelvet, nem lehet boldogulni. Remélem sikerült mindenkit meggyőznöm, hogy érdemes belevágni a külföldi munkába. Sok sikert mindenkinek hozzá. 🙂 Kereszti Hajnalka

Jelen pillanatban 30 éves múltam és az én külföldi pályafutásom története 2005 környékére nyúlik vissza. Előtte szereztem asztalos sulit és érettségiztem. Egy unokatesóm invitálására készültem ekkor tájt külföldre, Skóciába gipsz kartonos munkára tized magammal. Hozzáteszem nulla nyelvtudással. Vagyis, hát, németet tanítottak vagy 9 évig, de sohasem érdekelt. Erről majd később még írok… Szóval szépen megszerveztem az utat mindenkinek és mentünk. A bökkenő csak az volt, hogy elfelejtették elmondani, hogy a kinti emberek már másfél hónapja nem kaptak fizetést… Így egy hét után jöhettünk is haza. Nem volt egy sikersztori. : ( Ezután jött a B terv, hogy angolt kell tanulni, mert anélkül semmit nem lehet kezdeni sehol. Be is iratkoztunk egy tanfolyamra, hogy hajós munkára mehessünk. Ami nagyon tetszett, de sajnos nem sikerült elég jól elsajátítani a nyelvet, így nem vettek fel sehová sem. Közben, azért dolgoztam a szakmában itthon, mert ugye azt fontos. 2006 tájt Bécsbe kerültem, építőiparban dolgoztam 8 hónapot. Ingáztam minden héten. Itt viszont fontos megjegyeznem, hogy a 8 hónap alatt több német nyelvtudás ragadt rám, mint a 9 év suli alatt. A tanulság az, hogy igenis ragad a nyelv, ha köztük élsz. Ez idő tájt jött hobbiként az ötlet, hogy könnyű búvárkodjak. Tanfolyamokra jártam, több országban is merültem, mire annyira megszerettem, hogy elhatároztam, hogy búvárként szeretnék dolgozni. Innentől nem kevés pénzt és energiát fektettem ebbe. Jártam merülni főként Horvátországba, de voltam Szlovéniában, Olaszországban, Ausztriában is és egy fontos vizsga merülésekkel egybe kötött nyaraláson a Vörös-tengeren Egyiptomban, 2008-ban. Ezután egy hosszabb szünet következett a búvársággal kapcsolatban anyagi okok miatt és főleg azért, mert nem találtam a megfelelő kapcsolatokat. Ettől függetlenül a szakmámban tovább dolgoztam, jártam Prágában, Németországban és Hollandiában is. Hosszas kutakodás és várakozás után 2012-ben bekerültem egy búvár csapatba egy magyar cégnél, ahonnan kikerültem Bukarestbe dolgozni, mint csatorna búvár. Itt 8 hónapot töltöttem el szintén. Eddigi pályafutásom során többször is, de főleg itt bizonyosodott be, hogy elengedhetetlen az idegen nyelvtudás. Bármerre fordultam a városban mindenhol valahogy meg kellett értetnem magam. És csak bonyodalom van belőle, ha nem ért szót az ember. Szóval, én nagyon ajánlom mindenkinek, hogy tanuljon nyelvet, mert anélkül, ha fel is vesznek, minden nagyon nehéz lesz. Én itt kezdtem el igazán angolul tanulni, önszorgalomból, hogy a mindennapi bevásárlást meg tudjam oldani. Mindenkinek ajánlom, hogy dolgozzon külföldön, de nagyon fontos a nyelvtudás! Mai fejjel már tudom, hogy igen is, már megtanulhattam volna 10 évvel ezelőtt angolul, de akkor még más volt a fontos. Ha így lett volna, már rég más utakon járnék… Ami még fontos lehet a külföldi úttal kapcsolatban, az a kitartás, alkalmazkodó képesség, mindig keresni a lehetőségeket. Mi, pl. Bukarestben szabad időnkben állandóan jöttünk, mentünk a városban, “figyeltünk”. Fontos, hogy ismerd a környezeted és illeszkedj be gyorsan. Hogy mi a következő lépésem…? Megjött az elhatározás! Intenzíven nekiállok nyelvet tanulni és kitárul a világ! Lendvay Béla

A nevem Magyar József. Luxushajón dolgoztam, mint fedélzeti asszisztens. Az első szerződésemben, mint éjszakai takarító kezdtem, mert a nyelvtudásom nem volt elegendő. 35 évesen kezdtem dolgozni óceánjáró hajón és négy szerződést nyomtam le, mire rájöttem, hogy valójában én nem akarom ezt csinálni. Nem volt rossz, sőt kimondottan jól szórakoztam, sok emberrel megismerkedtem és barátságot kötöttem. Emelett bejártam a fél világot. Nagyon jó és izgalmas volt. Miután befejeztem a hajózást, Dániába mentem dolgozni egy sertéstelepre, mint inszeminátor. Ez volt ugyanis az eredeti szakmám Magyarországon. Ez nagyon jó volt hajózás után, mert az angol nyelvtudásom sokkal jobb volt, mint amikor elkezdtem hajózni. Könnyebben találtam állást más országban. Jelenleg ismét itthon dolgozom egy állattartó telepen, de még gondolkodom, hogy újból kimenjek-e külföldre dolgozni. Folyamatosan kapok ajánlatokat különböző országokból pl: Kanadából, az USA-ból, Dániából és Angliából. Hotelekből és állattartó telepektől is egyaránt. A legszomorúbb dolog, ami történt velem az az, hogy más nemzetiségű emberektől több segítséget kaptam a hajón, mint honfitársaimtól. Tisztelet a kivételnek. A legjobb dolgokat, amiből persze nagyon sok van, azokat nagyon sokáig lehetne sorolni… Halmosi Ákos készített fel a hajós munkára, ami nagyon sok hasznos és praktikus infót jelentett. Nem mindent tudtam személyesen kihasználni – a pozícióm miatt – de akik velem kezdtek hajón dolgozni azoknak át tudtam adni számos infót, amit én nem tudtam kihasználni. Ha most kezdeném el a hajózást, akkor sem csinálnék másképp semmit. Tudom ajánlani mindenkinek aki kalandra, sok pénzre és barátokra akar lelni. Ennek persze ára van. Kell hozzá bátorság, kitartás és egy kis szerencse is. Annyit még, hogy minél jobban beszélsz egy nyelvet, annál könnyebben boldogulsz. Ez egy aranyszabály. Magyar József

Markó Szilvia vagyok, 37 éves. 2001-ben Hollandiába költöztem, ahol bébiszitterként dolgoztam 4 évig. 2005 nyarán jöttem haza azzal a konkrét céllal, hogy hajóra szeretnék menni dolgozni. Ezt a célt 2006 áprilisára sikerült elérnem, ekkor szálltam fel a Royal Caribbean Cruise Line, Voyager of the Seas nevű hajójára. 2009 óta itthon élek, Pécsett. A hajón szerzett angol tudásommal 3 évig angolt tanítottam és egy nyelvtanfolyam törzsanyagának fejlesztésében is részt vettem. Ezen felbátorodva jelentkeztem tanár szakra az egyetemre, és jelenleg a PTE Pedagógia – Angol szakos másodéves hallgatója vagyok. A legfontosabb tapasztalataim egyike az az, hogy van jó néhány hely a világban, ahol pénzzel és elismeréssel is értékelik a kemény munkát. Ahol nem az emberi erőforrás kihasználása a munkáltató célja, hanem a közös érdekek megvalósítása. Ezen kívül én mindenképpen a külföldön eltöltött időnek és az ott szerzett tapasztalataimnak köszönhetem a személyiségem megerősödését és a szemléletemet. Mai fejjel mindenképp sokkal jobban megtervezném a pénzügyeimet és sokkal fegyelmezettebben be is tartanám azokat. Nekem nem volt konkrét célom a megkeresett sok pénzzel és ez most nagyon látszik a pénzügyeimen. Nagyon fontos, hogy legyen határozott cél a megkeresett sok pénzhez. A mai fiataloknak gondolkodás nélkül azt ajánlom, hogy menjenek külföldre tapasztalatot szerezni, önállóságot tanulni, világot látni, pénzt keresni, aztán 10 év múlva eldöntheted, hogy hol szeretnél élni, mit szeretnél csinálni. A legviccesebb sztori ami velem történt, hogy most tudom már, hogy mi leszek, ha nagy leszek. : ) Hollandiában kezdtem el 25-26 évesen angolul tanulni. Azzal a nagyon kicsi angollal mentem hajóra, ahol a román, fülöp, lengyel, horvát, szerb, indiai kollégáimtól tanultam meg beszélni. Visszatérve, ezzel a nyelvtudással tudtam tanítani. Ekkor jöttem rá, hogy nekem ez megy és szeretem látni ahogy egy beszélni vágyó fiatallal elkezdünk nulláról angolozni és a folyamat végén, néhány hónap múlva sikeres állásinterjút tesz. Úgy éreztem, hogy ennek én is építő részese vagyok és együtt örültünk az eredményeknek. Most pedig úgy tűnik angol tanár lesz belőlem. Én nagyon sokat köszönhetek az angol nyelvnek. Ákostól mindig nagyon profi hozzáállást tapasztaltam, mind szakmailag, mind emberileg. Minden kérdésre volt válasz, minden lehetséges helyzetre fel voltam készítve, a legrosszabbakra is és legtöbbször azok nem is voltak olyan rosszak. : ) Nincsenek kiskapuk, nincsenek fehér foltok, nagyon gyakorlatias a felkészítése és emberi a hozzáállása. Személyes tanácsaim azoknak akik most vágnak bele: légy nyitott, ne félj, csak csinálni kell, csak nyerhetsz vele, szóval merj belevágni! : ) Markó Szilvia

2008-ban hallottam először a hajós munkáról egy kedves kollegámtól, akinek mindkét gyermeke óceánjárón dolgozott. Nagyon szép helyeken jártak és igen szépen kerestek. Én eközben már 12 éve dolgoztam szorgalmasan pénztárosként egy multiban. Elhatároztam (34 évesen!!!), hogy én is belevágok. Elkezdtem Ákos közreműködésével egy 3-4 hónapos felkészítő tanfolyamot. Szorgalmasan jártam az órákra, bár angolból nem igazán jeleskedtem. Egy angol óra után Ákos szólt, hogy folyami hajóra keresnek gyorsan mosodást, és neki köszönhetően gyorsan, még aznap jelentkeztem is a pozícióra. Ez egy keddi napon volt és én már csütörtök délután Bécsben beszálltam az Excellence nevű hajóba. Nagy élmény volt az első beszállásom… persze később “rutinos hajósként” megfordultam még 3 másik hajón is. Mosodás pályafutásom egy-másfél hónapig tartott, mert utána már szobalány lettem. Így többet kerestem és könnyebb volt a munka is. Nagyon örülök, hogy belevágtam. Azt sajnálom, hogy nem huszonévesen hallottam a hajózásról… Mindenkinek csak ajánlom. A sok és néha kemény munka mellett sok szép élményt kaptam, sok szép helyen jártam: pl. Amsterdamot bejártam, Madam Tussaud panoptikumában voltam, Bécsben sétáltam a Mariahilfer Strassén, rengeteget shoppingoltam, decken napoztam, crew bulikban voltam és sok-sok pénzt kerestem. Mindenkinek csak ajánlani tudom, legyen 18 vagy 40 éves, sosem késő belevágni. Tuti senki nem fogja megbánni és ami még fontos, hogy Ákos és csapata mindent megtesz, hogy kijuss, mindenben segítenek! ui.: ja és azóta eljutottam óceánjáróra mint utas is! Sőt, már készülök a második utamra! Úgy érzem, hogy ezt is a hajós munkámnak köszönhetem. Molnár Eszter

Először is köszönettel tartozok mindazoknak, akik részei az életemnek. Hálás vagyok azoknak, akik támogattak és hittek bennem 7 évvel ezelőtt. Művészeti iskolát végeztem Pécsett és érettségi után nem sokkal bebizonyosodott, hogy a sok erőfeszítés és robotmeló ellenére Magyarországon nem találom meg azt a bizonyos anyagi biztonságot, amire szükségem lett volna. Azóta persze az életszemléletem megváltozott, de ehhez el kellett hagynom az országot és nekivágni az ismeretlennek. Ez elsőre elég ijesztőnek tűnt, de 1 év angoltanulás után sikerült felkészülnöm a várva várt állásinterjúra. Ekkor már teljesen készen álltam arra, hogy óceánjáró hajón dolgozzak. Ezt az egészet nagyon akartam és kitartottam mellette. Nem is láttam más kiutat a jövőmmel kapcsolatban. 2006 júniusában már a Princess Cruises hajóstársaságnál dolgoztam, mint assistant stewardess. A kezdő fizetésemmel, $900, pontosan annyit kerestem majd 9 hónap alatt, amiből visszafizettem a tartozásaimat és a szerződésem után végre igazán nyaralhattam egyet Olaszországban és Svájcban. Az összes szerződésem kapcsán a részletekbe nem mennék bele, de azt elmondhatom, hogy az élet ott sem könnyű.  Dolgozni kell, de mindemellett van arra lehetőség, hogy az ember félrerakjon, gyűjtsön, ha nem h…lye és nem veri el az összes ott keresett pénzét. Mert ez bizony elég könnyű! Én is értelmetlenül költöttem és 6 év után rájöttem, hogy ennek semmi értelme. Párommal közösen vettünk egy lakást Mexikóban és végre először életemben nem kellett albit fizetnem. Én ezután is többet akartam. Nem a pénz számított már,  hanem az, hogy belekezdjek álmaim megvalósításába. A döntéshez kellett a sok évnyi tapasztalat és egy kis lelki támogatás. Hónapokig vártam a nagy csodára, hátha a várva várt terv a fejemben megvalósul önmagától. Igazából féltem tőle, léptem és cselekedtem és csak elkezdtem csinálni azt, amit igazán szeretek. A művészet, a kreativitás mindig is az erősségem volt. Alapítottam egy egyszemélyes vállalkozást, ahol én vagyok saját magam főnöke. : ) És igen, Mexikóban. 5 éve élek itt, ismerem a kultúrát, folyékonyan beszélek angolul és spanyolul, vannak mexikói, kanadai és amerikai barátaim, sőt vannak itt élő magyar barátnőim is. Örömmel végzem a munkám, még ha több felelősséget is igényel. Ha valaki azt hiszi, hogy a saját vállalkozással kikerülheti a munkát, téved. Tripla annyit dolgozok, mint a hajón, de magamnak és ez nagy különbség. 31 évesen végre tudok gondoskodni magamról és másokról. Minden nap tanulok valami újat a világról. Utazásaim során nyitottabbá váltam. A munkám során sok bizalmat kapok az emberektől. A félelmet és a kilátástalanságot felváltotta az életemben a bátorsag és a pozitív gondolkodás. Az, hogy ne adjam fel az álmaimat, bárki bármit is mondjon. Mindenkinek ajánlom a külföldi munkát. Megér egy próbát. Ha nem jönnek össze a számításaid – és azt garantálom, hogy soha nem úgy alakul, ahogyan mi azt eltervezzük – akkor még mindig haza lehet menni. Nem veszít semmit az ember. Én legalábbis így láttam. Nem volt mit veszítenem. És, még ha akartam volna sem éreztem volna magam otthon biztonságban, vagy, ha úgy tetszik kényelmesen. Tavaly sikerült hozzájutnunk egy telekhez a tengerparton, ezért a párom ismét útnak indult. Kicsit könnyebb már, mert 15 év hajózás után végre főpincérként dolgozik. A fizetése lehetővé teszi az építkezést, amit a jövő év júniusára tervezünk. Nem hitelből, nem kölcsönből, hanem készpénzzel! Nincsenek adósságaink, sem hitelkártyáink. Mindent kp fizetünk. Én eközben a kis cégünket alakítgatom.  Falfestményeket, olajkepéket festek, valamint az eladásra készült szobraimmal kiállításokon veszek részt. Célunk a kényelem és a biztonság, valamint az, hogy önállóan, magunknak dolgozzunk és így több időt együtt töltve élvezhessük az életet. 23 évesen nem hittem volna, hogy ez fog történni velem. Ákosnak szívből köszönöm, hogy segített és hitt bennem. Többet kaptam tőle emberileg, mint az egy angol tanártól elvárható lett volna. Molnár Kriszta

Schiffler László vagyok. Én is Ákos növendéke voltam. 2004 – 2009 között, 5 évig luxushajón dolgoztam az Egyesült Államokban, aztán hazajöttem és 2010 augusztusától 2011 májusáig Angliában dolgoztam. 29 éves voltam, amikor először mentem hajóra, sajnos kicsit későn vágtam bele. Most Magyarországon élek és dolgozok. A leghasznosabb tapasztalataim, hogy beszélek egy világnyelvet, rengeteget tudtam megtakarítani anyagilag, illetve, hogy rengeteg érdekes és gyönyörű helyen jártam. Mai fejjel, amit másképp csinálnék az az, hogy előbb mennék ki, mert mint mondtam 29 voltam,  amikor először hajóra szálltam. Ezt akkor bántam meg, amikor először utaztam ki. Rég túl lehettem volna már ezen addigra. Csak ajánlani tudom a mai fiataloknak, hogy menjenek és merjenek belevágni, minél előbb kezdjétek el megvalósítani az álmaitokat, szerezzetek tapasztalatokat, amit a későbbiekben hasznosítani tudtok. A leghasznosabb tanács, amit Ákos ajánlott anno, az a nyelv ismerete volt, illetve az, hogy tanuljak meg mindent a munkámmal kapcsolatban mihamarabb. Ezek nagyon jelentős anyagi eredményeket hoztak számomra a hajós pályafutásom alatt. Ami szerintem fontos a most külföldre igyekvőknek az az, hogy ne felejtsék el, hogy miért mentek ki. Gondolok itt a megtakarításokra és az egzisztenciális előre lépésre. Mindenképpen legyen egy cél, ez nagyon fontos, hogy tudd magad motiválni és minden egyes nap a cél felé haladni. Ezúton is sok sikert kívánok minden külföldre igyekvőnek! Schiffler László

Veronikának hívnak és hat éve, 22 evésen kezdtem hajózni. Az első szerződésemet luxus óceánjáróra a Princess Cruises-nál kaptam egy a Karib-tengeren járó hajón. Azon a hajón a személyzet kb. 1200 fős volt, ami 45 különböző nemzetiségből állt össze a világ minden tájáról. Emellett az utasok száma meg háromszorosa volt a személyzetnek. Dolgozni kellett, nem keveset. Voltak jó és rossz napok, de például, az első három hétben haza szerettem volna menni, mert azt mondtam magamnak, hogy ezt nem tudom tovább csinálni… de megcsináltam! Azt szoktam mondani, hogy ami nem öl meg az csak erősít. Így van! Hiszek ebben. Nagy szerepük volt a kitartásomban a segítőkész embereknek is, hiszen tényleg mindenki segített, főként az ott lévő magyarok. Nem voltunk sokan magyarok, de azért összetartottunk. Ezt követően még négyszer mentem vissza és ez alatt bejártam a Kanadát, a brit-szigeteket, a Karib-tengert, a Földközi tengert, dél-Amerikát és nem egyszer és nem kétszer hajóztam át az Atlanti-óceánt is. Tudom mindenkit érdekel a pénz kérdés is… Igen lehet pénzt gyűjteni és spórolni, de nagyon sok függ tőled is. Például a borravaló lehet akár több, mint az alap fizetésed. Mindenkinek, aki fiatal és külföld iránt érdeklődik, azt javaslom, hogy ne habozzon és próbálja ki a hajózást, mert ezzel gyorsan és könnyen lehet munkát találni. Persze még számos pozitívum szól mellette: utazás, különböző nyelvek megtanulása és a jövőd megalapozása. Most már folyami hajón dolgozom, ami ugyanúgy érdekes minden szempontból, mivel ennek a hajózási formának is megvan a varázsa. Egy jó tanács: Ha van lehetőséged arra, hogy elmenj egy hajóra dolgozni, akkor ne habozz, mert később megbánod. Veszteni valód nincs, ezzel csak nyerni lehet!!! Azt tudom, hogy nem bántam meg a külföldi munkavállalás egyetlen döntését sem és ha újra kezdenem, akkor is ugyanígy csinálnám. Tóth Veronika

Első végzettségem pedagógus, ezen a pályán 9 évet bírtam eltölteni, öt munkahelyem volt ezalatt… Gyermekkorom óta érdekelt a gyógyászat, így még tanárságom alatt kitanultam és begyakoroltam a gyógymasszőr szakmát, amit a mai napig is szívesen csinálok. Szerettem volna egy saját lakást a szüleimtől tisztes távolságban, ahova barátokat, barátnőket láthatok vendégül zavartalanul. Ez végül megvalósult a külföldi keresetemből. A gimnáziumban az orosz mellett angolt tanultam, így természetesen angol nyelvterületre pályáztam. Az angol nyelvtudást nyelviskolában fejlesztettem tovább a külföldi út előtt. A tervem az volt, hogy angol nyelvterületen dolgozom majd, masszőrként. Még 2006-ban, 32 éves koromban adódott a lehetőség és Halmosi Ákostól azt a tanácsot kaptam, hogy kezdjek el dolgozni hajón felszolgálóként és később majd kiderül, hogy a saját tervemből lesz-e valami. Nos, a saját tervemből nem lett semmi. Úgy történt, ahogy Ákos jósolta, szinte csak vendéglátásban lehetett belátható időn belül munkát kapni. Se amerikai hajóra, se írországi és angliai hotelbe nem kerestek férfi masszőrt. Az angolszász kultúrában dominánsan nők masszíroznak. Így a Princess Cruises-hoz kerültem, “Buffet Steward”, felszolgálói pozícióban kezdtem 8 hónapos “kálváriámat”. Az itt szerzett referencia jelentett belépőt egy írországi hotelbe, ahol összességében a legjobbat hoztam ki magamból és a külföldi munkavállalásból. Az itt szerzett referencia pedig egy londoni hotelbe jelentett belépőt később, ami ugyanabba a hotelláncba tartozott, mint az ír. A tényleges foglalkoztatottságokat összeszámolva 53 hónapot dolgoztam külföldön. PRINCESS CRUISES Azt mondták a thaiföldi pincérek, hogyha sok pénz kell és gyorsan akkor a hajón lehet megkeresni a legkönnyebben. Érdekes módon a szerződésem utolsó harmadában annak a thai pincérnőnek lettem a segédpincére, aki annak idején Ákosnak volt a segédpincére – ilyen kicsi a világ. Kemény nagyüzem. Napi 11 óra tényleges talpalás kétszer 1 óra szünettel. Szabadnap nincs. A terhelést mindenki másképp éli meg. A testépítő kabintársam azt mondta, ez keményebb volt neki, mint az itthoni katonaság. Nemzetközi legénység – akár egy idegenlégióban. A legtöbb filippínó, van sok indiai, aztán Kelet-Európa és Közép-Amerika képviselteti magát nagyobb számban. Szinte minden turnusban találkoztunk magyar vendégekkel is, még az én egykori főiskolás növényélettan professzorom is azon a hajón üdült. A személyzetet tekintve is akad magyar bőven, még főpincérek is! A velem szemben legempatikusabbak érdekes módon a filippínók közül kerültek ki, érdekes módon pár évvel később ez a kellemes meglepetés ért London egyik belvárosi hotelében is. THE RIVER LEE HOTEL Írország Dél-keleti kikötője “Cork” város, lefordítva “Dugó”. Ez volt a Titanic utolsó kikötője mielőtt elsüllyedt. Körülbelül 60 nemzetiség él itt a Föld minden tájáról. Ismerősök révén oldottam meg a szállást, ugyanis azt a cég nem fizette. A napi étkezést munkaidőben a cég biztosította. Itt változatos beosztások után a szobapincéri feladatokat kaptam – délutánosként. Háromkor kezdtem és kb. éjfélre értem haza, mivel a szállás egy köpésre volt csak. A hotelben uszoda és konditerem is volt amelyre kedvezményes tagságot válthattak a dolgozók. Ez volt a leghosszabb külföldi munkám. A délutános műszak már egy idő után összezavarta a bioritmusomat és így egészségügyi okok miatt felmondtam udvariasan. WHITE TIGER SWEDISH MASSAGE Miután felmondtam, jogosult voltam lakhatási és szociális támogatásra. Amíg ezek kitartottak megpróbáltam saját masszázs vállalkozást indítani. Szinte csak férfiak hívtak és nem csak testmasszázst szerettek volna… Mivel frissítő és gyógymasszázsra nagyon kevés vendégem jött és a támogatások is lejártak – három év után hazajöttem Írországból. MARKS AND SPENCER RAKTÁR Ügynökségeken keresztül dolgoztam egy ruharaktárban Warringtonban. Finoman fogalmazva: nem volt egyszerű. Reggel kezdtünk, először 8, majd 10 órákat dolgoztunk egy munkanap. Biciklivel is fél óra volt a raktár, buszok nem jártak arra rendesen. Monoton munka, időre kell mozogni, mérik a gyorsaságot… A norma olyan magasra lett téve, hogy maximum, ha egy ember a közelébe ért. A munka nem mindig volt folyamatosan biztosítva, a szállás igénytelen volt. Nagyon sok volt a szlovák, lengyel és cseh nemzetiségű. Visszalépésnek éreztem, ezért küldtem önéletrajzokat Londonba. Megszerveztem az interjút, sikeres lett, majd felmondtam az ügynökségnek és beköltöztem Londonba. THE BLOOMSBURY HOTEL Ez a kicsi de aranyos hotel London belvárosában fekszik. A munka itt kevésbé volt stresszes, itt is inkább a munkabeosztás volt az, ami nem volt egészséges. A szállást Kelet-Londonban béreltem, csak egy ágyat, rajtam kívül még ketten aludtak a szobában. Erdélyi magyarok. Muszáj volt metróval járni, ami elég drága volt. A munkatársakkal kellemesebb volt a viszony, mint Írországban, talán mert a nyomás is kevesebb volt rajtunk. Ügynökségen keresztül dolgoztak a hotelben románok is, valamint a takarítók közül sokan afrikaiak vagy balti országból származók. A legjobb szakács mongol volt, aki oroszul is beszélt, amúgy az éjszakai őr is orosz volt. A felszolgálók és főnökeik itt is sokféle országból verődtek össze. Volt köztük szerb, román, magyar, lengyel, srí lankai, pakisztáni, filippínó, ír stb. Itt is a szobaszervíz volt a fő feladatom mellette ugyanúgy az étteremnek dolgoztam, mint Corkban és szintén a délutános műszakban, heti 5 napban. Sajnos megint előjöttek az egészségügyi tüneteim, mint Írországban, így ideje volt itt befejezni. A bérezés oldalát nézve Angliában feleannyit tudtam csak félretenni, mint Írországban. Mindenképpen érdemes belevágnotok, akkor is ha esetleg elsőre nem sikerül a kitűzött célokat teljesíteni és akkor is ha nem terveztek hosszú időt eltölteni határainkon kívül. Az én esetemben is sok minden másképp alakult mint szerettem volna. Naivitás lenne politikusokra bízni országunk gazdasági fellendülését, a bérek jelentős növekedését… csak magatokra számíthattok! Ha van kérdésetek a tapasztalataimmal kapcsolatban, az alábbi email címen írhattok nekem: tigrisrak@citromail.hu Üdvözlettel: Murzsán József Murzsán József

Varjasi Norbert vagyok, 28 éves. 2006 szeptemberében hallottam először a hajós munkáról. Abban az időben szakácsként dolgoztam egy elég forgalmas helyen. Rengeteg barátom elindult a külföldi munka nyújtotta jobb remény érdekében és amikor 2007 novemberében az egyik legjobb barátomat, Wolf Jánost elvittem Pestre a Ferihegyi reptérre, akkor döntöttem el én is véglegesen, hogy belevágok. Felkerestem Ákosékat, ahol alig 3-4 hónap alatt helyre állították nyelvtudásomat. Így 2008 április 14-én szálltam először hajóra Fort Lauderdale-ben, Floridában. Akkor az Emerald Princess volt a legnagyobb óceánjáró, amelyen én az étterem részen a legalacsonyabb pozícióban kaptam helyet. Azóta 6 év telt el és nagyon sok felé jártam a világban: Európa, Ausztrália, Ázsia, Új-Zéland, Észak-és Dél-Amerika, Bahamák, Karibi-szigetek, Alaszka, Kanada, Izland… szerintem napokig tudnám folytatni a sort. A legalacsonyabb pozícióból 2 év, azaz 4 szerződés alatt lett belőlem pincér. Jelenleg megint előléptetés előtt állok, csak ki kell várni… Rengeteg barátot szereztem az évek során, sok nagyon jó kapcsolatot és rengeteg jóban volt részem. Ha bele gondolok abba, hogy miket értem el – saját ház, 2 autó, kis befektetés külföldön – az elmúlt 6 évben és ezzel szembe állítom, hogy mi lett volna, ha itthon maradok, úgy mennyi időbe került volna ugyanez… hááát… Mindenkinek ajánlom, hogy merjen belevágni, kötöttségek nélküli fiataloknak pedig főként!!!Én nem bántam meg, hogy 6 éve jöttmentként élek, sőt, ha visszafordíthatnám az időt, akkor kihagynám az itthon, vendéglátásban eltöltött 2 évet és korábban kezdenék bele. Pár tanács a végére mindazoknak akik bele vágnak: – Legyetek kitartóak, mert minden kezdet nehéz és minden szerződés egy új kezdet! – Merjetek kérdezni, főleg a tapasztaltabb kollégáitoktól, az se baj, ha nem magyar vagy éppen nem is európai. – És ne féljetek kapcsolatokat kialakítani, mert soha nem lehet tudni, hogy egy pár év múlva, hol kötsz majd ki. ; ) Varjasi Norbert

Jankó László vagyok, pécsi, bár nem tüke. Szakács vagyok és dolgoztam is a szakmámban 23 évet. Az utolsó munkahelyem a pécsi Pezsgőház Étterem volt. A gondolat, hogy valamit tenni kellene, munkahelyet kellene váltani, esetleg külföldre menni 2003-2004 körül jött, amikor kezdtünk a vendéglátásban rosszul keresni. Akkoriban egy 85,000 forintos állásom volt. Meg kellett gondolnom, hogy kicserélem-e a lyukas cipőm vagy veszek kaját otthonra. Nem részletezem, mindenki ismerheti ezt az érzést. Ekkor találtam egy hirdetést, hogy tájékoztatót tartanak óceánjáró hajós munkákról, pincérek szakácsok előnyben, de nem csak vendéglátós végzettségűeket várnak… Elmentem, meghallgattam, hittem is meg nem is, de tetszett, amit mondtak. Nem ígérkezett könnyűnek, de mi az, ami könnyű? Belevágtam a dologba, itt jól jött a rugalmas beosztásom, jól össze lehetett egyeztetni az angol nyelvi képzéssel. 2004-ben felvételiztem először a Princess Cruiseshoz. Akkor nem sikerült kijutni, nem vettek fel, mert picit jobban és többet kellett volna tanulni… Egy évre rá jutottam ki, amikor már simán felvettek. A Tahitian Princess-en dolgoztam szakácsként. Jó sokat melóztunk, de nem volt lehetetlen megcsinálni, bár a helyemről többen hazamentek előttem – idő előtt – mert nem bírták a tempót. Itt jól jött a sok év tapasztalat és rutin, amit összeszedtem az évek során. Semmi, de semmiféle problémám nem volt. Mindenki segítő kész volt és jó volt a társaság is. Sok szép dolgot láttam, nem lehet elfelejteni Tahitit, Bora-Borát és a többi szigetet sem. Mikor lejárt a szerződésem és hívtak vissza, nem mentem, mert nem volt túl jó a dollár árfolyam. Ez talán hiba volt. Azóta sem hívtak. Emiatt következett pár hónap Angliában egy pici szállodában, Southhamptontól kb. egy órányira. Már az óceánjárón is sokan tervezgették a folyami hajózást, ott hallottam erről a lehetőségről először. Amikor megszűnt a munkahelyem Angliában – lejárt a bérleti szerződése a főnökömnek – akkor utána néztem a folyami melóknak. Másfél szezont dolgoztam a Sound of Musik, Avalon Luminary, River Art hajókon, a River Advice-nál. Jó hajtós volt ez is és nagyon jól is kerestünk, nem volt sétagalopp… Miután egyre több tehetségtelen jelentkezőt vettek fel a konyhába, akik nem tudták ellátni a munkájukat rendesen és nekem és a kollégáknak kellett melózni helyettük, szívesen abbahagytam volna, kijöttem volna a konyhából. Sokat beszélgettem matrózokkal, első tisztekkel és kapitányokkal, tetszett, hogy a matrózok 6-2-ben dolgoznak, tehát nem, mint a hotel crew, akik eljönnek otthonról 9 hónapra, 2 hét szabival, hanem hazajárnak havonta. Megkérdeztem, hogy be lehet-e ide kerülni, lehet-e department-et váltani. Lehetett… Volt Pesten matróz tanfolyam, amit megcsináltam és mára már a 3. szezonom töltöm matrózként az AmaDagion, Franciaországban. Mindenkinek csak a javasolni tudom a váltást, a külföldi tapasztalatokat. Én is tartottam tőle, de nem történt velem semmi rossz. Számtalan történetem, fényképem van helyekről, országokról, bulikról… Szerintem egész estéket tudnék végig sztorizni. Megtanultam angolul annyira, hogy nem adnak el külföldön és tudok vele pénzt keresni. Jó fizetés, tervezhető jövő és előrelépési lehetőség. Ha esetleg kérdésed van, szívesen beszélgetek bárkivel erről, keress nyugodtan: laszlo.janko72@gmail.com Jankó László

Én 32 évesen indultam neki a hajózásnak, a Princess Cruises óceánjáró hajós társaságnál. Előtte Németországban tanultam, tehát számomra nem volt teljesen új a külföldi lét, bár a hajós élet azért nagyban különbözik a szárazföldi élettől. Rengeteg ember van összezárva, onnan nincs menekvés, sok emberhez kell alkalmazkodni amellett, hogy az ember szinte minden nap 11-13 órát dolgozik, hónapokon át. Én buffett stewardessként (büfé asszisztensként) kezdtem el dolgozni, pár hónap múlva lekerültem az étterembe és az 1. szerződés végére megkaptam a junior waitress (segédpincérnő) előléptetést. A 4. szerződés közepén pedig már pincérnő lettem. Sokat kellett ehhez tanulni, de megérte!!! Már elég jól beszéltem angolul, amikor kikerültem és Ausztráliában szálltam először hajóra. Ott sok volt az ausztrál és új-zélandi vendég, akik más angolt beszélnek, mint az amerikaiak. Először nagyon nehéz volt őket megérteni. Azt, például, hogy “Have a nice day.”, ők úgy mondják, hogy “Have a nice die”. Ez elsőre úgy hangzik, hogy „Halj meg szépen!” és nem úgy, hogy legyen szép napod… ; ) Lehetett koncentrálni rendesen, de idővel mindenki belejön még az ausztrál angolba is! Ákos mondta mindig, hogy soha nem szabad feladni! Ez így van, vannak nagyon nehéz pillanatok és nem is azért, mert mondjuk nem érted meg a vendéget, hanem mert mindig mosolyogni kell és mindig a vendégnek van igaza! De arra kell gondolni, hogy amennyi pénzt ott keresel, azt nem igazán tudod máshol megkeresni. Természetesen kezdőként alacsonyabb pozícióban még nem kapsz túl sokat, de arra kell törekedni, hogy küzdj az előléptetésért. Soha ne vitatkozz a főnököddel vagy a vendéggel. Nekik mindig igazuk van! És nem szabad elfelejteni, hogy azokra a helyekre, ahova a hajó megy, igen drága lenne eljutni, te pedig ingyen eljutsz oda, még ha csak pár órát is tudsz egy-egy városban tölteni, vagy éppen úszni egyet az egyik karibi sziget azúrkék tengerében. Ezek felejthetetlen élmények és erőt adnak, hogy tovább csináld! Nagyon sok tapasztalattal gazdagodsz, ha belevágsz, megtanulod a nyelvet, rengeteg embert ismersz meg a világ minden tájáról (kb. 52 nemzet polgárai dolgoznak a hajón) és ez által, különböző kultúrákkal és viselkedési formákkal is találkozol. Én sok barátra tettem szert a hajón és vannak köztük barátságok, amelyek egy életre szólnak. 2013 októberében, 7 év után fejeztem be a hajózást, most Ausztriában dolgozom egy szállodában. Azt gondolom, hogy számomra elég volt a hajós élet, de őszintén szólva, nagyon sok pillanat hiányzik, és még azért nem merném kijelenteni, hogy nem fogok már visszamenni. Ha újra kezdhetném, előbb kezdeném el, 25 évesen, de még 32 évesen sem volt késő belevágni! Sok sikert mindenkinek és merj belevágni! Pilgermayer Renáta

STOP! Hagyd abba az olvasgatást a külföldi munkáról!

...és tedd meg az első lépést, ami tényleg közelebb visz hozzá. Csak akkor, ha komolyan gondolod!

Mi sem szeretjük a SPAM üzeneteket, ezért nem is küldünk Neked ilyet! Az adataidat kizárólag a Merj belevágni! projekt kapcsán, kapcsolatfelvétel céljából használjuk.